Azt mondják, ha véget ér valami, jön helyette valami új. Egy frászt. Nem új jön, csak marad a régi. Ami azelőtt volt. Ami véget ért. Maradok egyedül. De nem baj. Biztos így kellett történnie. Mondjuk, ez hülyeség...
A magam bajai nélkül se unalmas az élet mostanában errefelé. A péntek esti jégeső minket ugyan megkímélt - itt csak borsónyi jegek estek -, de anyuéknál komoly károkat okozott. Szerencsére van lakásbiztosításuk, a biztosító majd kifizeti. Előbb-utóbb. Nem fogják elkapkodni, az biztos. De a tető nem ázik be - legalábbis a házon -, lesz másik autó, amivel járni lehet. A veteményest helyrehozni nem lehet, oda a munka, az energia, amit rááldoztak eddig. Anyunak ez a legnagyobb bánata. Megértem.
Jövőre nem lesz veteményes. Helyette 2-3 magaságyás. Elég lesz az is, amilyen klíma kezd kialakulni mifelénk. Ki győz annyit öntözni?!
Álmos vagyok. Az éjjeli túra után nem aludtam túl jól. A telóm a barátnőm kocsijában maradt, képet nem tudok mutatni, egyelőre. Majd, ha visszaszereztem. Most meg alszom egyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése