2023. november 2., csütörtök

November - NaNoWriMo

Tavaly is bele akartam vágni, újra, de aztán semmi sem lett belőle. Úgy érzem, hogy most van hozzá elég energiám, ötletem és kedvem is. Még nem tudom biztosan, hogy vicces lesz-e a hangnem vagy komolykás, még az lehet, hogy egy kicsit ez, egy kicsit az. Mélységes igazságokat és bölcsességeket nem fogok beletömni - nem szokásom -, de igyekszem, hogy ne legyen nagyon könnyű se. Szóval, lesz vele dolgom.

A sztori fejben megvan, a karakterek alakulnak. Most már neki kéne állnom írni is. Igaz, az első két bekezdés már elkészült...

2023. szeptember 10., vasárnap

Vasárnap

Most pedig kéne sütnöm valamit. A pizza már megvolt tegnap, sütin lenne a sor. Ha már vasárnap van. 

És úúúgy utálom az állandó kedélyhullámzást! A B-komplextől meg majdnem megfulladtam.

Zajlikazélet...

2023. július 14., péntek

Hullámzás

Vagy örvény, nem is tudom, melyik. Ahogy azt se, hogy magam miatt vagyok levert, kedvetlen és motiválatlan vagy a környezet az, ami lehúz. Az ország, amiben élek. A világ, ami körülvesz. 

Egyre kevésbé bírom lélekkel a körülöttünk zajló eseményeket. Olyan jó lenne "csak úgy" élni, foglalkozni a magam kis dolgaival abban a megnyugtató tudatban, hogy a világ - na jó, elsősorban az ország - jó felé halad, hogy fejlődünk, amiben csak lehet és mindent megteszünk - megtesznek, akik döntési helyzetben vannak - azért, hogy a gyerekeink és az unokáink is itt akarjanak majd élni. De hiú ábránd marad mindez. Már a Nagy is - aki amúgy elég béketűrő természet - eljutott odáig, hogy talán külföldre kellene menni dolgozni-lakni...

Mondhatnám, hogy menjen, menjenek, én maradok, nekem már mindegy. De nem, nem az. 

Szeretem ezt a házat, a kertet, ami lassan olyanná növeszti magát, amilyennek látni szeretném. Szeretem a környező dombokat, a kilátást délre, az erdőt a közelben és távolabb, ahová bármikor kimehetek járni egyet a kutyával. Vagy egyedül - bár ez, amióta itt van Csibész, egyre ritkábban opció. 

És ne mondja azt senki, hogy nem kell a politikával foglalkozni, ne hallgassak híreket, törődjek csak a magam dolgával. Nem jön össze, ha akarom se. Nem vagyok vak, se süket, a hírek körülvesznek a buszon, az idióta plakátokon, az elkapott beszélgetésekben. Visszaköszönnek a vicces tartalmakban is. És nem tetszik, amit látok, hallok. 

Remetének kéne lenni valahol, egy erdő mélyén, a kis komfortos hordócskámban. Persze árammal és vízzel, mert ahhoz már hozzászoktam. Meg legyen net is, ha posztolni szeretnék a blogomba. Valamelyikbe.

És jó lenne, ha segítene valaki vagy valami, hogy elfelejtsem azt az önző és hiú hímneműt, aki a viselkedése dacára is hiányzik...

2023. május 27., szombat

Csalódás büszkeséggel

Amire más büszke lenne, attól ő megsértődik. Annyira, hogy inkább szakít velem. Semmi nem számít, se az, ami addig volt, se az, ami még lehetett volna. Csak a sértődöttsége marad, amiben mintha egy kis irigység is lenne. Mert én megcsináltam, amit ő nem, sőt, eszében se volt, de azért rám haragszik. 

Sajnálom, hogy így áll hozzá, sajnálom, hogy megbántottam, pedig csak örömöt akartam szerezni neki. Fáj, hogy csak saját maga számít, én nem. 

Sajnálom, hogy így ért véget. 

Soha többé nem ajánlok senkinek semmit.