Muszáj lesz már leütnöm azt a labdát, amit az Élet megint feldobott nekem. Hiába is kapálózok ellene, úgy tűnik, nem szabadulok.
Írtam már, hogy többször is nekirugaszkodtam a számviteli képzésnek, először rögtön bele a sűrűjébe - mérlegképes könyvelő tanfolyamon. Aztán rájöttem, hogy kevés az alaptudásom hozzá (meg a képző szerv se volt a helyzet magaslatán), és átmentem egy másik céghez pénzügyi-számviteli ügyintéző tanfolyamra. Senki se várta el tőlem, hogy elvégezzem, de úgy éreztem, ha már dolgozom benne, legyen hozzá papírom is, mert sose lehet tudni, és mi amúgy is ilyen papírmániás bürokrata nemzet vagyunk.
Szorgalmasan ültem az órákon - online -, figyeltem, jegyzeteltem, értettem. De a gyakorlásra valahogy sose jutott idő ilyen-olyan okokból. Végül úgy döntöttem, hogy nem fejezem be a tanfolyamot, nem vizsgázok le. Nem tudnék mindkét tárgyból felkészülni, és ahogy a hazai törvénymódosítgatási helyzetet elnézem, idegem se lenne folyton azt figyelni, hogy mi változik 10 percenként adóügyben... Úgyhogy írtam az iskolának, hogy végeztem a témával.
Erre nemrég jött egy értesítés, miszerint indítanak külön tanfolyamot pénzügyből és számvitelből. Tehát lehetek "csak" számviteli ügyintéző, nem kell az általam utált pénzügyet is tanulni. Ugyanaz a szuper tanár, ugyanaz a tananyag - gyakorlatilag ismételnem kéne. Meg sokat gyakorolni. De csak számvitelt.
Elgondolkodtam. Belevágjak újra és végre végigcsináljam? Akarok én még vizsgázgatni? Kell nekem plusz stressz az életembe, amikor így is van elég? De most már több időm van, ráérnék esténként tanulgatni. Meg túra is kevesebb van (hacsak nem csinálok magamnak még néhányat), jön a hűvös ősz, nem szív le a hőség. Szóval, minden adott a tanuláshoz.
Hétfőig el kell döntenem, hogy nekiállok-e. Ha igen, most már nem adhatom fel. Tépjek le egy százszorszépet és számoljam ki a szirmaival, hogy igen vagy nem? Inkább alszom rá még egyet...
