Még számolom, hogy hányadik, de már egyre kisebb örömmel. Hiába, felettem is eljárt az idő, és nem akar visszafordulni. Bizony, már a hol itt fáj, hol ott fáj időszakába értem, és csak remélhetem, hogy nem lesz belőle állandóan fáj. Mondjuk, vannak rá jelentkezők...
Készíthetnék számvetést, ahogy azt szülinapokon meg ilyen-olyan alkalmakkor szokás, de minek? Anélkül is tudom, mit értem vagy nem értem el, mit és hol baltáztam el. És maradnék olyan magával elégedetlen, amilyen eddig is voltam. (A kis teljesítménycentrikus, ugye...)
Na de a lényeg, hogy még élek, hogy megértem ezt a kort (is), bízom benne, hogy vár még rám pár kaland, szebbnél szebb túrák, és vidám percek a gyerekekkel (unokákkal?). (És nem ér több indokolatlan veszteség...)
Legyek optimista (és tartsam szárazon a puskaport. Ki tudja, mire lesz még jó)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése