Visszamentem. Csak kíváncsiságból, unalomból, kalandvágyból. Meg a hátha is ott leselkedett valahol a társra váró agytekervények között.
Persze, hogy a társkeresőről van szó! Most egy másikra regisztráltam, de rá kellett jönnöm, hogy 80%-ban ugyanazok a hímneműek vannak fenn ott is, mint a másikon. És jellemzően ugyanaz a korosztály keres meg. Akikkel nem sok közös pontunk van.
Aztán, váratlanul, amikor már nem is érdekelt az egész, rám írt valaki, akivel - mint kiderült - rengeteg közös pontunk van. A következő hétvégén eljött velem kirándulni - megkíméltem, elsőre csak egy 5-6 kilométeres köröcskére vittem el -, és még koncertre is elkísért. Rocker létére latinos-swinges zenét hallgatott velem (megjegyzem, szuper volt!).
Két napra rá pedig kiderült, hogy limfómája van. Fél mondattal említette ugyan, hogy van egy nyirokcsomó-duzzanata és volt biopszián, de még nem kapta meg az eredményt. Akármi is lehetett volna. De nem akármi lett, hanem Hodgkin-limfóma. Ezt a hetet a kórházban tölti. Túl van az első kemón. Ripsz-ropsz. Hétfőn még "csak" nehezen vette a levegőt, csütörtökön már kemó.
Én meg itt ülök, csetelek vele minden nap - ráér, ugyebár, mit is csinálhatna egész nap? -, tegnap bementem meglátogatni. Elvileg hétfőn vagy kedden hazamehet. A lakásba, ahol egyedül él. Vagy a házba, amit nemrég vett meg és fel kéne újítani itt-ott. Egyik helyen sincs segítsége. Az anyja messze él.
Tudja, hogy nem igazán ideális a helyzet párkeresési szempontból. És még finoman fogalmaztam. Épp csak elkezdtünk barátkozni, egyikünk se siettet semmit, és nem is akarunk elsietni semmit. Van időnk, gondoltuk.
Tervezünk még közös programokat. Ha elég jól érzi majd magát hozzájuk. Meg, ha már tudja, milyen gyakran kell kezelésre mennie és utána mennyire lesz jól. Meg hány kezelés és meddig.
Nem szívesen hagynám magára, de mindazzal, ami a hátam mögött van, nem akarok még egyszer elveszíteni valakit, aki közel áll hozzám. Jó, jó, tudom, aránylag nagy esélye van a gyógyulásra. De a tüdeje is érintett. Rizikós. De szeretném, ha meggyógyulna. És nem újulna ki.
Azt mondta, neki az is jó, ha csak barátok vagyunk. Ja. Most még. És mi lesz, ha már nem lesz ez elég? Vagy ha közben találkozom valaki mással?
Biztos túl jó dolgom volt mostanában. Sehol semmi nehézség - vagy nem olyan, amivel meg ne birkóztam volna. Hát tessék, most kaptam egyet. Vagy nem. Még nem egészen.
Nem egyszerű az élet...
