Na, erről van a legkevesebb mondanivalóm. Az utolsó valamirevaló irományomat akkor követtem el, amikor a művészetterápián alternatív befejezést lehetett (nem volt kötelező) írni egy tanmeséhez. Persze, ez annyira rólam szól, hogy nem fogom megosztani.
A másik irományom egy - nem is tudom, minek nevezzem, lett. Groteszk? Ironikus novellácska? Nem lett rossz, talán később kezdek még vele valamit. Meglátom.
És megint közeledik a november, a NaNo, de mivel a tavalyira nem volt elég energiám, lehet, hogy az ideibe be se szállok. Foghatom a tanulásra is, jobban fel kell gyűrnöm az ingem ujját, mint eddig, mert sose fogok levizsgázni. Idén biztos nem. Fene egye a számvitelt meg a pénzügyet...
Témák azért vannak a tarsolyomban, már csak kicsit több motiváció és nagyobb szorgalom kellene, hogy meg is írjam őket. Meglátjuk, mit hoznak a hűvösödő őszi esték.
