A doki szerint ki vagyok merülve. Hogy látszik rajtam a fáradtság. Meg hogy esetleg egy cihológus...
Nem is érzem magam fáradtnak. Illetve igen, ha tanulni kéne. Ahhoz már nincs se kedvem, se hangulatom. Még ha időm lenne is.
A nagyobb baj(om) az, hogy olyasmihez sincs energiám, amit pedig szeretek csinálni. Elkezdek egy novellát, és félbehagyom. Olvasás helyett csak punnyadok a tévé előtt, elalszom mindenen. Naponta legalább fél órát kellene tornázni - ez a minimum -, de képtelen vagyok felállni a kanapéról. Ha nincs előre betervezett túra a többiekkel, ki se mozdulok egész hétvégén. Pedig hiányzik az erdő. Meg a doki is mondta, hogy a kirándulás jót tesz. Mintha nem tudnám.
Lehet, hogy tényleg ki vagyok merülve.
De legalább már mindenkinek megvan a karácsonyi, szülinapi, névnapi ajándéka, elvertem egy rakás pénzt, és talán, nagyon talán, hétvégén már lesz fűtésünk is. Végre! Iszonyat sokba kerül a hősugárzóval fűtés...
Szombaton pedig - már nem is tudom, milyen hosszú idő után újra - színház! Ráadásul Rejtő, az egyik kedvencem, A szőke ciklon feldolgozása. Jót fog tenni. Nem kirándulás ugyan, legalábbis nem erdőbe. Jó lesz.
Néha szeretnék macska lenni. Az a sok alvás meg kényeztetés!...
Tessék, macska:
