Lujza és Jenő a fűben

(Ezt a kis szösszenetet egy fotóm ihlette. Íme mindkettő:)

- Indulnunk kéne, Lujza.

- De olyan hűvös van, Jenő! Várjunk még egy kicsit.

- Mire várjunk, Lujza?

- Hogy melegedjen az idő. Lefagy a lábam.

- El kéne költöznöd Afrikába, Lujza. Ott nem lenne ilyen problémád.

- Persze, azért mondod, hogy minél messzebb legyek tőled, ugye, Jenő?

- Hogy gondolhatsz ilyet, Lujza!

- Láttam tegnap, hogy néztél a Piroskára, amikor elugrottál a parkba!

- Miféle Piroskára, Lujza?

- Ne játszd meg magad, Jenő! Tudod te, hogy kiről beszélek!

- Ugyan, Lujza, ne csinálj jelenetet! Inkább menjünk, mert már a harmat is felszáradt a fűről és még ideaszalódunk.

- Látod, Jenő, mindig ez van!

- Micsoda?

- Ha olyan témát hozok fel, ami neked kényelmetlen, rögtön másról kezdesz beszélni.

- Ugyan, Lujza, ne butáskodj! Már megint rémeket látsz.

- Nem látok rémeket, Jenő. Csak a nagy félhomályt látom itt, előttünk…

- Ebből elég volt, Lujza! Akár jössz, akár nem, én megyek! – ezzel Jenő lendületet vett és olyan magasra ugrott, amekkorára csak bírt.

- Várj meg, Jenő, én is megyek! – sivította utána Lujza és nekifohászkodott az ugrásnak.

  A két szöcske egy perc múlva már nem látszott sehol…

(2011.)