Kis megtorpanás után ma végre ismét felvettem a fonalat, meg a billentyűzetet, és behoztam valamennyit a lemaradásomból. Hiába, az ember lánya nem engedheti meg magának azt a luxust - sajnos -, hogy egész novemberben szabadságolja magát, kiszakad a taposómalomból és elvonul a maga kis elefántcsont tornyába. Bár, ahogy most érzem magam, nem is kéne torony, egy elefántcsont kunyhónak is örülnék, csak legyen benne áram és fűtés. Na jó, elefántcsont se kell...
Holnap szünet lesz NaNo-fronton, mert nem merem azt hinni, hogy hat óra utazás, 22 km lenyomása után (túra a Pilisben!) még lesz kedvem éjjel írni. No de vigasztal a tudat, hogy hétvége következik. Majd belehúzok. (Főleg, ha a csokim is kitart. Jöhet szél, jöhet eső, a csoki kitart...)
(A számláló állása: 9267 szó.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése