Lelassulva

Bevallom, nem ütöm meg azt a szintet, amit elvárnék magamtól. Idén nem. Pedig a sztori kezdi bontogatni a szárnyát, alakul, aminek alakulnia kell, de valahogy mégis. Vagy mégse. Túl sokat foglalkoztatnak más dolgok, mert idén se tudtam beszerezni egy megfelelő elefántcsont tornyot, ahol kellő elszigeteltségben és magányban dolgozhatnék. 
Helyette körbehömpölyög a valóság minden ocsmányságával és elkeserítő helyzetével. Ami annyira meg tud viselni, hogy legszívesebben világgá mennék. Szó szerint. Bárhová, csak innen el. Tüntetés helyett.

Igyekszem magamhoz térni és a hónap végén átszakítani a célszalagot. Még akkor is, ha a célban csak én magam fogok állni és gratulálni magamnak. Mert mi ezt az egészet magunkért tesszük. Magunknak akarunk bizonyítani. Senki más véleménye nem érdekel. 

És most senki ne mondja, hogy ezt a százhuszonegy... százhuszonkét szót is írtam volna inkább a regénybe...