Megint november, megint NaNoWriMo. Hirtelen nem is tudom, mikor vettem részt rajta utoljára, csak arra emlékszem, hogy nem csináltam végig. (Ja, látom, 2019-ben volt.) Nem a NaNo alatt írt regénnyel lesz híres az ember - legalábbis mifelénk, szerintem -, az csak arra jó, hogy elkezdj valamit. Mert az első változatot úgyis átírod, átszerkeszted, aztán kidobod a kukába...
De most lehet, hogy mégis belevágok. Az se baj, ha nem írok 50 000 szót, de legalább elkezdek végre valamit - komolyabban, mint eddig. Bevallom, kicsit felkaptam a vizet azon, hogy egy novellapályázatra, amire beküldtem két mazsolámat, a - szerintem - gyengébbet választották be a kötetbe. A másikban itt-ott előfordulnak kritikus hangok, amik iránt valószínűleg nem rajong a konzervatív kiadó... Így aztán a kötetben, amely a következő hetekben jelenik meg, a hirtelen összedobott, aránylag új ötletből született novellám lesz benn.
Örülök azért, persze, nem vagyok telhetetlen, van, akinek ez a lehetőség se adatik meg. Nekem meg ez lesz a negyedik irományom, ami antológiában jelenik meg.
Itt az ideje egy saját kötetnek. A NaNo pont arra lenne jó, hogy a kezdeti lépéseket megtegyem - ahogy az elején írtam. Koncepció, fő vonal, keret. Ezt mind ki kéne alakítanom. Ötletem van, aztán lehet, hogy teljesen máshogy alakul az egész. Nálam sose lehet tudni.
Na, uccu, neki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése