2022. január 10., hétfő

Nekem aztán...

 ...tényleg semmi nem elég jó!

Az se, ha van valakim, az se, ha nincs.

Az se, ha sok a meló, az se, ha kevés.

Az se, ha nem vagyok egyedül, az se, ha magam vagyok.

Az se, ha van időm pihenni, az se, ha pörgök.

Lehet, hogy a dokinak volt igaza, amikor azt mondta, hogy ki vagyok merülve. Szívesen elmennék fél évre valahová, ahol nem ismerek senkit, és ahol nem kellene törődnöm senkivel és semmivel. De egy hetet se tudok kivenni mostanában egészben. Még jó, hogy karácsonykor leálltunk egy hétre mindenhol, és inkább becsuktam a szemem, amikor valami munka sejlett fel a látóterem peremén. Igaz, amilyen vagyok, a maszek melót nem bírtam teljesen abbahagyni...

Még jó, hogy közel az erdő, bármerre megyek. Feltölt, megnyugtat. Alig várom, hogy tavasz legyen és kihajtsanak a mindenféle virágok, fák, bokrok. Némelyik már nekilátott, de félek, lesz még fagy... Aztán meg jön a meleg egyből, bundás bakancsból szandálba megint.

Dilis időjárás, dilis világ! 

Macska lennék. Még mindig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése