Megcsináltam!!

Hihetetlen, de ötödször is sikerült! Pedig ma délután ott tartottam, hogy elengedem, hadd menjen, nem fog összejönni. De azért csak írtam, dőlt belőlem a szó - aminek legalább a felét kidobhatom majd úgy, ahogy van -, és megcsináltam! Elértem az ötvenezret, bár a sztori még korántsem ért véget, de a NaNo szempontjából ennek nincs jelentősége.

Megyek, beköszönök a srácoknak a cseten, aztán szunya. Holnap is lesz nap, holnap is írhatok. Immár nyomás nélkül. Remélem, úgy is menni fog...

Lelassulva

Bevallom, nem ütöm meg azt a szintet, amit elvárnék magamtól. Idén nem. Pedig a sztori kezdi bontogatni a szárnyát, alakul, aminek alakulnia kell, de valahogy mégis. Vagy mégse. Túl sokat foglalkoztatnak más dolgok, mert idén se tudtam beszerezni egy megfelelő elefántcsont tornyot, ahol kellő elszigeteltségben és magányban dolgozhatnék. 
Helyette körbehömpölyög a valóság minden ocsmányságával és elkeserítő helyzetével. Ami annyira meg tud viselni, hogy legszívesebben világgá mennék. Szó szerint. Bárhová, csak innen el. Tüntetés helyett.

Igyekszem magamhoz térni és a hónap végén átszakítani a célszalagot. Még akkor is, ha a célban csak én magam fogok állni és gratulálni magamnak. Mert mi ezt az egészet magunkért tesszük. Magunknak akarunk bizonyítani. Senki más véleménye nem érdekel. 

És most senki ne mondja, hogy ezt a százhuszonegy... százhuszonkét szót is írtam volna inkább a regénybe...

Lendületben

Kis megtorpanás után ma végre ismét felvettem a fonalat, meg a billentyűzetet, és behoztam valamennyit a lemaradásomból. Hiába, az ember lánya nem engedheti meg magának azt a luxust - sajnos -, hogy egész novemberben szabadságolja magát, kiszakad a taposómalomból és elvonul a maga kis elefántcsont tornyába. Bár, ahogy most érzem magam, nem is kéne torony, egy elefántcsont kunyhónak is örülnék, csak legyen benne áram és fűtés. Na jó, elefántcsont se kell...

Holnap szünet lesz NaNo-fronton, mert nem merem azt hinni, hogy hat óra utazás, 22 km lenyomása után (túra a Pilisben!) még lesz kedvem éjjel írni. No de vigasztal a tudat, hogy hétvége következik. Majd belehúzok. (Főleg, ha a csokim is kitart. Jöhet szél, jöhet eső, a csoki kitart...)

(A számláló állása: 9267 szó.)

Elkezdődött

Haj, de... Olyan nyögvenyelősen indult ez a NaNo nekem, hogy szörnyű! Küzdök a szavakkal, a bekezdésekkel, legszívesebben már most kitörölném a felét, de tudom, hogy nem érdemes. Igyekszem arra koncentrálni,hogy összehozzak egy használható első változatot, amiből majd, esetleg, lehet jobb is. Tudom, hogy a NaNo a mennyiségről szól és nem a minőségről, de akkor is... Fene kritikus tudok lenni magammal.

Remélem, nagyon, de nagyon remélem, hogy kussol az a bizonyos belső szerkesztő, és hagyja írni a grafománt. Legalább még 29 napig...

Már csak egy hét

Készülök a NaNóra - megettem majdnem egy egész zacskó gumicukrot.

Majd ha teszek valami érdemlegeset is, szólok.

Nyavalyák

Most állok neki harmadszor, és nem vagyok benne biztos, hogy tetszeni fog a legújabb változat. De ha az eleje nem tetszik, ha nem találom meg a hangot, a sztori igazi hangját, akkor hogy fogok végre istenigazából belecsapni a lecsóba?! 
Töprengek, szenvedek, legyintek, bámulok magam elé, aztán kezdem az egészet elölről.

Remélem, jót fog tenni a holnapi gyalogtúra. A friss levegő. Az erdő-mező. Bár lehet, hogy egyedül kellene mennem...

Mindjárt NaNo - de...

Nem elég, hogy belopózott az ősz hideggel és még több esővel, mindjárt itt a november is, ami köztudomásúlag a regényírás hónapja. A nyáron eltöprengtem rajta, hogy be akarok-e nevezni idén is, immár ötödször, vagy inkább az eddig megírt mindenfélét rázzam gatyába és csináljak legalább az egyikből egy kiadható változatot.
Aztán véletlenül - már ha vannak véletlenek - a szemem elé került a Könyvmolyképző pályázati kiírása, és bár nem az a kedvenc stílusom, amit ők szeretnek kiadni, úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. Ezért aztán már most elkezdtem kigondolni a sztorit - ami mellesleg régóta bolyong a "kis szürke sejtjeim" között... 
Lehet, hogy tényleg kell az ösztönzés, egy komolyabb érv, hogy komolyabban vegyem az egészet.

Úgy tűnik, idén "rebel" leszek a NaNón, és egy megkezdett regényt fogok továbbírni harminc napon keresztül - és még azon is túl...