November - NaNoWriMo

Tavaly is bele akartam vágni, újra, de aztán semmi sem lett belőle. Úgy érzem, hogy most van hozzá elég energiám, ötletem és kedvem is. Még nem tudom biztosan, hogy vicces lesz-e a hangnem vagy komolykás, még az lehet, hogy egy kicsit ez, egy kicsit az. Mélységes igazságokat és bölcsességeket nem fogok beletömni - nem szokásom -, de igyekszem, hogy ne legyen nagyon könnyű se. Szóval, lesz vele dolgom.

A sztori fejben megvan, a karakterek alakulnak. Most már neki kéne állnom írni is. Igaz, az első két bekezdés már elkészült...

Kötet meg NaNo...

Megint november, megint NaNoWriMo. Hirtelen nem is tudom, mikor vettem részt rajta utoljára, csak arra emlékszem, hogy nem csináltam végig. (Ja, látom, 2019-ben volt.) Nem a NaNo alatt írt regénnyel lesz híres az ember - legalábbis mifelénk, szerintem -, az csak arra jó, hogy elkezdj valamit. Mert az első változatot úgyis átírod, átszerkeszted, aztán kidobod a kukába...

De most lehet, hogy mégis belevágok. Az se baj, ha nem írok 50 000 szót, de legalább elkezdek végre valamit - komolyabban, mint eddig. Bevallom, kicsit felkaptam a vizet azon, hogy egy novellapályázatra, amire beküldtem két mazsolámat, a - szerintem - gyengébbet választották be a kötetbe. A másikban itt-ott előfordulnak kritikus hangok, amik iránt valószínűleg nem rajong a konzervatív kiadó... Így aztán a kötetben, amely a következő hetekben jelenik meg, a hirtelen összedobott, aránylag új ötletből született novellám lesz benn. 

Örülök azért, persze, nem vagyok telhetetlen, van, akinek ez a lehetőség se adatik meg. Nekem meg ez lesz a negyedik irományom, ami antológiában jelenik meg. 

Itt az ideje egy saját kötetnek. A NaNo pont arra lenne jó, hogy a kezdeti lépéseket megtegyem - ahogy az elején írtam. Koncepció, fő vonal, keret. Ezt mind ki kéne alakítanom. Ötletem van, aztán lehet, hogy teljesen máshogy alakul az egész. Nálam sose lehet tudni. 

Na, uccu, neki!

Ismét nyeregben

Megint november van, és három év után újra belevágtam a NaNóba. Van az a tervem, aminek már kétszer nekiálltam, de nem jutottam vele dűlőre. Valahogy nem tetszett egyik változat se. Most újra elővettem, hogy egy harmadik variációban végre megírjam. Az első változatát. A harmadiknak. Na, mindegy, értitek, mit akarok mondani.

Nem haladok úgy, ahogy kellene, ha ezzel a tempóval folytatom, nem lesz meg harmincadikára az 50k. De valahogy nem is érdekel. Sokkal fontosabb, hogy rendszerességre szoktassam magam, minden nap ide üljek a gép elé és írjak. Ha 500 szót, akkor annyit, ha ötezret, akkor ötezret. Aztán lesz, ami lesz.

És kaptam egy kis plusz biztatást is: tegnap, az utolsó műv.terápián megdicsérték a mesémet. Többen is. Tetszett nekik. Azt mondták, tudok írni. Jól (ezt még a foglalkozásvezető mondta a múltkor). Olyan jólesett! A megerősítés mindig jól jön, főleg, ha az embernek olyan kevés önbizalma van, mint nekem. Az a minek írjak, úgyse érdekel senkit-típusú. De már ez se számít. Ha senki se fogja elolvasni. Ezzel a sztorival magamnak tartozom. Meg még valakinek, de ő már sose fogja elolvasni...

Úgyhogy billentyűzetre fel, és kattogjunk! Vagy legalább én.

Elszámolás

Ez volt a hatodik évem, és az első, amikor nem teljesítettem az 50k-t. 47 630-nál becsuktam az ywritert és elmentem pihenni. Nem voltam ott, egyre csak másfelé járt az agyam, és képtelen voltam folytatni. Lehet, hogy a feszültségtől, de ráadásul iszonyú fáradtság, álmosság tört rám, nem láttam értelmét erőltetni a dolgot. Majd befejezem, amikor befejezem. Mármint a regényt. Az agyam újabb fordulatokon jár azóta is, de az írást pihentetem egy kicsit.
Ahogy valaki mondta egyszer valahol, nem csak akkor írunk, amikor a papírt szántjuk a tollunkkal vagy a billentyűket verjük, hanem akkor is, ha a történeten gondolkodunk. Most épp itt tartok.

A karácsonyi szabadság alatt talán több időm lesz, és formába is öntöm azokat a fránya gondolatokat...

Hajrá

Jó, hogy holnapra kértem - és kaptam - egy nap szabadságot. Remélem, elég lesz ahhoz a 10 ezer szóhoz, amit még ki kell köhögnöm magamból, hogy teljesítsem a kihívást. Igaz, a sztori kicsit más irányba ment el, mint szerettem volna, de már nekiláttam a helyrepofozásának. Úgyse érek a végére, ahhoz kevés az az 50k, de folytatni fogom. Aztán persze átírom itt-ott. Vagy mindenhol...

Szunya reggelig, mert alvásra is szükségem van!

Helyzetjelentés 1.

Hiába, no, idén valahogy nem megy olyan simán az írás, mint eddig. Talán azért is, mert sok más dolog foglalkoztat, lenyomnak a hétköznapok, a bizonytalanság és a nem túl rózsás helyzet. Folyton elkalandoznak a gondolataim, és mintha fáradékonyabb is lennék, mint mondjuk tavaly ilyenkor.
Azért ma egy kicsit bepótoltam a lemaradásomból, a tegnapi családi testedzés (tűzifa-hasogatás) miatt úgyis megint kihagytam egy napot... Úttörő becsszó, hogy ezután rendesen lenyomom a napi penzumot!

November a kertek alatt...

Idén is lesz november, idén is lesz NaNo. Még nem tudom, belevágok-e, valahogy elég volt az elmúlt öt évben minden novemberben ezzel megküzdeni. Igaz, hogy mindig sikerrel jártam és ez nem kis büszkeséggel tölt el, de...
De valójában egyik, NaNo alatt született regényt sem érzem elég jónak ahhoz, hogy ismét elővegyem és gatyába rázzam, kihozzak belőle valami igazán olvasásra méltót. Bár talán a legelső... És a tavalyelőtti...

Na igen, ha mégis rászánom magam a megfeszített írásra, akkor a Két életemet veszem elő ismét, hogy átírjam, újraírjam, átgondoljam. Változott a koncepció, mióta először megkíséreltem formába - és szavakba - önteni a sztorit, máshogy állnék hozzá és -neki. Olyan téma, amivel megéri foglalkozni. Valahol mélyen belőlem jön és nem tagadhatom, hogy nagyrészt rólam szól...

Van még tíz napom. Talán sikerül dönteni...

Megcsináltam!!

Hihetetlen, de ötödször is sikerült! Pedig ma délután ott tartottam, hogy elengedem, hadd menjen, nem fog összejönni. De azért csak írtam, dőlt belőlem a szó - aminek legalább a felét kidobhatom majd úgy, ahogy van -, és megcsináltam! Elértem az ötvenezret, bár a sztori még korántsem ért véget, de a NaNo szempontjából ennek nincs jelentősége.

Megyek, beköszönök a srácoknak a cseten, aztán szunya. Holnap is lesz nap, holnap is írhatok. Immár nyomás nélkül. Remélem, úgy is menni fog...

Lelassulva

Bevallom, nem ütöm meg azt a szintet, amit elvárnék magamtól. Idén nem. Pedig a sztori kezdi bontogatni a szárnyát, alakul, aminek alakulnia kell, de valahogy mégis. Vagy mégse. Túl sokat foglalkoztatnak más dolgok, mert idén se tudtam beszerezni egy megfelelő elefántcsont tornyot, ahol kellő elszigeteltségben és magányban dolgozhatnék. 
Helyette körbehömpölyög a valóság minden ocsmányságával és elkeserítő helyzetével. Ami annyira meg tud viselni, hogy legszívesebben világgá mennék. Szó szerint. Bárhová, csak innen el. Tüntetés helyett.

Igyekszem magamhoz térni és a hónap végén átszakítani a célszalagot. Még akkor is, ha a célban csak én magam fogok állni és gratulálni magamnak. Mert mi ezt az egészet magunkért tesszük. Magunknak akarunk bizonyítani. Senki más véleménye nem érdekel. 

És most senki ne mondja, hogy ezt a százhuszonegy... százhuszonkét szót is írtam volna inkább a regénybe...

Lendületben

Kis megtorpanás után ma végre ismét felvettem a fonalat, meg a billentyűzetet, és behoztam valamennyit a lemaradásomból. Hiába, az ember lánya nem engedheti meg magának azt a luxust - sajnos -, hogy egész novemberben szabadságolja magát, kiszakad a taposómalomból és elvonul a maga kis elefántcsont tornyába. Bár, ahogy most érzem magam, nem is kéne torony, egy elefántcsont kunyhónak is örülnék, csak legyen benne áram és fűtés. Na jó, elefántcsont se kell...

Holnap szünet lesz NaNo-fronton, mert nem merem azt hinni, hogy hat óra utazás, 22 km lenyomása után (túra a Pilisben!) még lesz kedvem éjjel írni. No de vigasztal a tudat, hogy hétvége következik. Majd belehúzok. (Főleg, ha a csokim is kitart. Jöhet szél, jöhet eső, a csoki kitart...)

(A számláló állása: 9267 szó.)

Elkezdődött

Haj, de... Olyan nyögvenyelősen indult ez a NaNo nekem, hogy szörnyű! Küzdök a szavakkal, a bekezdésekkel, legszívesebben már most kitörölném a felét, de tudom, hogy nem érdemes. Igyekszem arra koncentrálni,hogy összehozzak egy használható első változatot, amiből majd, esetleg, lehet jobb is. Tudom, hogy a NaNo a mennyiségről szól és nem a minőségről, de akkor is... Fene kritikus tudok lenni magammal.

Remélem, nagyon, de nagyon remélem, hogy kussol az a bizonyos belső szerkesztő, és hagyja írni a grafománt. Legalább még 29 napig...

Már csak egy hét

Készülök a NaNóra - megettem majdnem egy egész zacskó gumicukrot.

Majd ha teszek valami érdemlegeset is, szólok.

Mindjárt NaNo - de...

Nem elég, hogy belopózott az ősz hideggel és még több esővel, mindjárt itt a november is, ami köztudomásúlag a regényírás hónapja. A nyáron eltöprengtem rajta, hogy be akarok-e nevezni idén is, immár ötödször, vagy inkább az eddig megírt mindenfélét rázzam gatyába és csináljak legalább az egyikből egy kiadható változatot.
Aztán véletlenül - már ha vannak véletlenek - a szemem elé került a Könyvmolyképző pályázati kiírása, és bár nem az a kedvenc stílusom, amit ők szeretnek kiadni, úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. Ezért aztán már most elkezdtem kigondolni a sztorit - ami mellesleg régóta bolyong a "kis szürke sejtjeim" között... 
Lehet, hogy tényleg kell az ösztönzés, egy komolyabb érv, hogy komolyabban vegyem az egészet.

Úgy tűnik, idén "rebel" leszek a NaNón, és egy megkezdett regényt fogok továbbírni harminc napon keresztül - és még azon is túl...

50505

Jóformán az egész napomat a szobában töltöttem a gép előtt, de megvan!!! Elértem az 50k-t, átszakítottam a célszalagot. Ez persze nem jelenti azt, hogy a regény is kész. Valójában még közel sem értem a végére, de legszívesebben máris az elejétől kezdeném újra és kidobnám mindazt, amin az elmúlt hónapban dolgoztam. Mert egyáltalán nem olyan lett, amilyenné tenni szerettem volna. Valahogy sokkal... pfűbb. 
Azért befejezem ezt a változatot, aztán írok belőle egy másikat. Talán vannak megmenthető részei ennek is, de nincs értelme szétdarabolni. Legalább a karakterek és a főbb iránycsapás megvan. 
Most már lehet kényelmesebb tempóban, nyomás nélkül írni. De vajon menni fog az nekem? Hiányzik majd az ostorcsattogtatás.... (??)

35 752

Olybá tűnik, hogy mégis meglesz az az 50 k. Hat olyan nap után, amelyeken nem írtam egy sort se. Leeresztés és kétségek után. Mindazok után, amikről az előző bejegyzésben írtam. Ma átszakítottam a 35 ezres szalagot, majdnem a 36-ost. De már álmos vagyok, nem bírom tovább, nem használ a tea sem. Inkább alszom egyet. Már látom az alagút végét, egyre erősebben pislákol nekem a fény, amely remélem, nem  szembejövő vonatot jelenti, hanem a célban égő örömtüzet...

Leeresztve

Rugdosom magam, hogy írjak, le vagyok maradva majd' nyolcezer szóval, és fogalmam sincs, mi lesz az egészből. Az idei témaválasztásom tipikus példája annak , amikor tudom, hogy mit akarok, de nem gondoltam át rendesen, hogy hogyan. Elindultam egy szálon, de máris belekeveredett másik kettő - hiába, a szereplőknek önálló életük van! Még nem tudom hogyan fogom kibogozni és hová jutok. Azt se, hogy befejezem-e valaha.
Egyet viszont biztosan tudok: nem adom fel, idén is ott akarok lenni a "nyertesek" között. Tollat elő, papír, tárulj, uzsgyi!

Start!

Elindultunk. Találtam egy jó kis számlálót az oldalon, hát ide biggyesztettem a blogom szélére, hogy figyelni lehessen a haladásomat. Egyelőre nem rohanok.
És miért is ne most jött volna ki rajtam a megfázás, fulladásig köhögéssel, folyó orral és könnyező szemmel? Még jó, hogy van itthon apróbojtorján tea, ha eleget iszom belőle, vasárnapra talán meggyógyulok.
Mert NaNo ide vagy oda, hétfőn dolgozni kell menni...

Vázlat

Már egy hetünk sincs, és kezdődik a NaNo. Én pedig még mindig nem írtam vázlatot, nem hoztam össze egy jó kis szereplőgárdát, sőt, még a főszereplőm nevét se tudom. Ja, és azt se biztosan, hogy melyik sztorit írom meg a kettőből, ami motoszkál bennem.
De szerencsére jövő héten szabadságon leszek, és bár nem állítom, hogy minden percemet az előkészületeknek szentelem majd - mert azt elefántcsonttorony hiányában nem tehetem -, igyekszem legalább az alapokat lefektetni, hogy ne menet közben kelljen mindent kitalálnom. 
Igaz, hogy az első nanós regényemet - három évvel ezelőtt - vázlat és karaktergyűjtemény nélkül, úgyszólván ad hoc módon írtam meg, és még mindig azt tartom a legjobbnak az elmúlt 3 novemberből... De kell az a vázlat, idén kell.
Azért előbb végignézem kedvenc sorozatom visszalévő 4 részét online...

Megint november

Közeledik a november, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy megkaptam az idei első nanós levelet a magyar csapat egyik koordinátorától, Tikától. Ami azt illeti, nélküle is érzem már a bizsergést az ujjaimban, bár egyelőre csak fejben válogatom az idei témámhoz a karaktereket, helyszíneket és eseményeket. Lassan le is kéne írnom őket, hogy ne november elsején kapkodjak. 

Persze még az is előfordulhat, hogy nem is azt a témát írom meg, ami hónapok óta munkál bennem, hanem előrántok egy másikat, egy könnyedebbet, de... Á, van még egy hónapom (majdnem), hogy döntsek! Mindenesetre az biztos, hogy az éjszakai plusz melókat hanyagolni fogom novemberben...

(Tika készített egy remek kis blogot, akit érdekel a téma, itt olvashatja!)